Posted by & filed under Társadalombiztosítás.

A Magyar Közlöny 2009. évi 180. számában hirdették ki a 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: R.) a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról.

I. Az R. és a korengedményes nyugdíjazásról szóló – többször módosított – 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet alapján 2009. december 31-ét követően korengedményes nyugdíj akkor állapítható meg, ha

  • a munkavállaló a korengedményes nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges életkort (57. életév) és szolgálati időt (legalább 37 év) 2010. december 31-ig betölti, illetve megszerzi,
  • a munkavállaló és a munkáltató a korengedményes nyugdíjazásról szóló megállapodás megkötésének szándékát a regionális munkaügyi központnak bejelentette, továbbá
  • a munkáltató és a munkavállaló között megkötött megállapodást 2010. december 31-éig megküldik az illetékes nyugdíjbiztosítási szervnek.

(Amennyiben a korengedményes nyugdíjazásról szóló megállapodás megkötésére 2010. január 31-ét követően kerül sor, illetőleg a megállapodást 2010. február 15-ét követően küldik meg az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek, a munkáltató és a munkavállaló köteles a korengedményes nyugdíjazásról szóló megállapodás megkötésére irányuló szándékot a regionális munkaügyi központnak 30 nappal a megállapodás megkötése előtt bejelenteni.

A regionális munkaügyi központ a munkáltatót a bejelentés kézhezvételét követő 20 napon belül tájékoztatja az érintett munkavállaló számára felajánlható, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 25. § (2)-(3) bekezdése szerint megfelelőnek minősülő munkahelyekről.)

Nem terjed ki az R. hatálya azokra a munkavállalókra, akikkel munkáltatójuk 2009-ben köt(ött) korengedményes nyugdíj megállapítására vonatkozó megállapodást – amelyet legkésőbb 2009. december 31-ig benyújtanak az illetékes nyugdíjbiztosítási szervhez – függetlenül attól, hogy a nyugdíjazásra 2009-ben vagy 2010-ben kerül sor.

Továbbra sem köthető megállapodás azzal a munkavállalóval, aki az előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez előírt életkort betöltötte vagy a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig betölti.

Változatlanul jogosultsági feltételnek minősül a fennálló, meghatározott biztosítási jogviszonynak (munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony, közszolgálati jogviszony, bírósági és ügyészségi szolgálati jogviszony, bedolgozói jogviszony, szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonya) a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig történő megszüntetése.

A korengedményes nyugdíj megállapítására vonatkozó megállapodásról és a fizetési kötelezettség vállalásáról a munkáltató legkésőbb a megállapodás megkötésétől számított 15 napon belül, de legkésőbb 2010. december 31-ig köteles értesíteni az illetékes nyugdíjbiztosítási szervet.

II. Az R. alapján 2010. évben a munkáltatók az 1953-ban született nőkkel és férfiakkal legkorábban az 57. életévük betöltésétől, míg az 1953. évet megelőzően, azaz az 1952-ben született nőkkel és az 1952-ben, az 1951-ben, valamint az 1950-ben született férfiakkal legfeljebb az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultsághoz szükséges életkor (nők esetében az 59., férfiak esetében a 60. életév) betöltését megelőzően köthetnek megállapodást korengedményes nyugdíj igénybevételére.

(Az 1951-ben és az 1950-ben született nők már jogosultságot szereztek előrehozott öregségi nyugdíjra, ezért velük nem köthető megállapodás korengedményes nyugdíj igénybevételére.)

Az R. az 1953. évben született személyek tekintetében speciális rendelkezéseket tartalmaz. Az érintett személyi kör esetében

  • a korengedményes nyugdíj megállapítása során irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 2009. december 31-én hatályos,
  • míg a munkáltató fizetési kötelezettsége tekintetében a munkavállaló előrehozott öregségi nyugdíjra jogosító korhatárának a Tny. 2010. január 1-jétől hatályos

rendelkezése szerinti korhatárt kell alkalmazni.

Ez azt jelenti, hogy az 1953-ban született munkavállaló továbbra is a 62. életévét megelőzően 5 évvel korábban, azaz 57. életéve betöltésekor állapodhat meg a munkáltatójával korengedményes nyugdíjazásáról, a munkáltatónak azonban nem a munkavállaló 59. vagy 60 életéve betöltéséig kell vállalnia a nyugdíj összegének és az ehhez járuló postaköltségnek a megfizetését, hanem – a 2010. január 1-jétől hatályos szabályok szerint – a nő munkavállaló esetében változatlanul az 59., a férfi munkavállaló esetében azonban a 61. életév betöltéséig terjedő időszakra.

Ezen felül az 1953. évben született személyek esetében a munkáltatónak az említett befizetési kötelezettségén túl, azt kiegészítve a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak meg kell térítenie a kiszámított korengedményes nyugdíj összegére – a megállapítás naptári évében irányadó januári nyugdíjemelés százalékos mértékével – számított nyugdíjemelés annyi naptári hónapra irányadó összegét, ahány hónapra a munkáltató fizetési kötelezettsége fennáll.

III. Új a szabályozás abban a tekintetben, hogy amennyiben a munkáltató és a munkavállaló a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. §-ának b) pontja szerinti hozzátartozói viszonyban áll (házastárs, bejegyzett élettárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott, mostoha-, neveltgyermek, örökbefogadó-, mostoha-, nevelőszülő, valamint testvér, élettárs, egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa), akkor a Ptk. 203. §-ának (2) bekezdésében foglalt esetekben a munkáltatónak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a munkavállalóval a korengedményes nyugdíj megállapítását követően – a korengedményes nyugdíj folyósításának időtartamára – nem létesít biztosítással járó jogviszonyt.

Ellenkező esetben a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó megállapodás attól az időponttól kezdődően, amikortól a biztosítással járó jogviszony létrejött, semmis.

Ha a korengedményes nyugdíjra vonatkozó megállapodás az újabb biztosítási jogviszony létrejöttével semmissé válik, akkor a korengedményes nyugdíjat megállapító határozatot az újabb biztosítási jogviszony létrejöttének napjával vissza kell vonni.

A visszavonó határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság egy összegben kifizeti a munkáltatónak a semmissé válást követő időszakra esedékes korengedményes nyugdíj összegét.

Ezt a rendelkezést akkor kell alkalmazni, ha a munkáltató és a munkavállaló a megállapodást 2009. december 31-ét követően köti meg, vagy ha a megállapodást 2010. január 15-ét követően küldik meg az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek

IV. A korengedményes nyugdíjban részesülő személy köteles a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak a biztosítással járó jogviszony létesítését, az annak létrejöttét követő 10 munkanapon belül bejelenteni. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a bejelentés megtételéről és annak tartalmáról értesíti az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal regionális igazgatóságát, valamint a regionális munkaügyi központot.

Az igényt a munkavállaló lakóhelye szerint illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságon, az erre a célra rendszeresített formanyomtatványon (K02 vagy K03 számú űrlapon) kell személyesen, postai vagy elektronikus úton előterjeszteni.

Forrás: ONYF