Posted by & filed under Társasági adó.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 2. § (4) bekezdése szerinti külföldi vállalkozó nem világjövedelme, hanem csak nemzetközi szerződés vagy viszonosság, illetve ezek hiányában a Tao. tv. szabályai alapján, a belföldi telephelyén végzett vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után kötelezett társasági adó fizetésére.

A külföldi vállalkozó a cégnyilvántartásba bejegyzett fióktelepe adózás előtti eredményét az eredménykimutatás alapján határozza meg, míg a cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelye esetében az adózás előtti eredményét – azonos tartalommal – könyvviteli zárlat alapján kell megállapítania. A Tao. tv. 14. § (2) bekezdése alapján az általános adózás előtti eredményt módosító tételeken túl a külföldi vállalkozó belföldi telephelyére meghatározott adózás előtti eredményét:

a) csökkenti a székhelyén és bármely telephelyén az adóévben felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségből, ráfordításból (kivéve a külföldön felmerült adót) a telephelyre arányosan jutó összeg, azzal, hogy ez az arány nem haladhatja meg a telephely által elszámolt összes árbevételnek, bevételnek a külföldi vállalkozó összes árbevételéhez, bevételéhez viszonyított arányát;

b) növeli a telephelynél az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt valamennyi üzletvezetési és általános ügyviteli költség, ráfordítás;

c) növeli az adóévben a telephely közvetítésével elért, de a telephelynél közvetlenül el nem számolt árbevétel, bevétel 5 százaléka.

  1. Az üzletvezetési és általános ügyviteli költségek meghatározásakor a következőkre kell figyelemmel lenni. A Tao. tv. 1. § (5) bekezdése szerint a törvényt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) rendelkezéseire tekintettel, azokkal összhangban kell értelmezni. Az Szt. előírásaitól a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében történő eltérés nem eredményezheti az adókötelezettség változását. E mellett a Tao. tv. 31. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a törvény az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően – többek között –a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozó modellegyezmény figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz. E két rendelkezést figyelembe véve az üzletvezetési és általános ügyviteli költség alatt azon költségeket kell érteni, amelyek az Szt. előírása alapján nem képezhetik részét a közvetlen költségnek [Szt. 82. § (3)-(6) bekezdés]. Ezek az értékesítési, forgalmazási költségek, az igazgatási költségek és az egyéb általános költségek. Ezek meghatározásakor úgy kell eljárni – figyelemmel a modellegyezmény előírására, valamint a modellegyezmény magyarázatára –, mintha a fióktelep önálló vállalkozás lenne.
  2. A Tao. tv. 14. § (2) bekezdés a) pontja alapján az adóévben felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségből, ráfordításból (kivéve a külföldön felmerült adót) a telephelyre arányosan jutó összeg – amennyiben a fióktelep a külföldi vállalkozó egyetlen belföldi telephelye – lehet akár az összes felmerült költség is, amennyiben ez nem haladja meg a telephely által elszámolt összes árbevételnek, bevételnek a külföldi vállalkozó összes árbevételéhez, bevételéhez viszonyított arányát. A külföldi vállalkozó összes bevétele, árbevétele a külföldi vállalkozó beszámolójában szereplő összeg.
  3. A Tao. tv. 14. § (1) bekezdés kimondja, hogy az árbevétel, a bevétel, a költség és a ráfordítás elszámolásánál úgy kell eljárni, mintha a telephely a külföldi vállalkozótól független vállalkozás lenne. A telephely (fióktelep) – a többi társasági adóalanyhoz hasonlóan – független vállalkozásként elszámolhatja a létrehozatala érdekében felmerült költségeket.

Forrás: [PM Jövedelemadók főosztálya 13376/2009. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 2279577058/2009.]